Napnak reggeli sugarai törtek át a sötétítő függönyök között, ezzel
megzavarva alvásomat. De várjunk csak. Nekem nincsenek sötétítő függönyeim.
Szemeimet hirtelen nyitottam ki és néztem körül. Figyelmemet rögtön a mellettem szuszogó
személynek szenteltem. Amint tudatosult bennem, hogy Codyval egy ágyban
fekszem, azonnal eszembe jutott a tegnap este. Te magasságos Úr Isten.
Lefeküdtem volna a legjobb barátommal? Ráadásul úgy, hogy még nem voltam
fiúval? A takarót felemelve, kíváncsian
néztem be alá és meg nyugodva ejtettem vissza magamra az anyagot, ugyanis volt
rajtam egy póló és egy bugyi. A póló viszont nem az enyém ez biztos. Oldalra
pillantottam és Cody ijesztően szürke tekintetével találtam szembe magam.
Ijedtemben felsikoltottam és a szemem elé kaptam a kezemet. A levegőt háromszor
olyan gyorsan kezdtem el kapkodni miközben az arcomat a tenyerembe temettem.
-Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. – szabadkozott és
elhúzta kezemet az arcom elől.
-Nem te voltál, hanem a szemed! – suttogtam még mindig
behunyt szemmel.
-Az is hozzám tartozik, vagyis én voltam az aki
megijesztett. – mondta – Most már ki nyithatod a szemed. Lassan nyitottam fel látószerveimet és
bámultan bele most már nem ijesztő hanem kíváncsi szempárba.
-Mi az? – kérdeztem mosolyogva.
-Csak gondolkodom, a tegnap estén. – tekergette meg az egyik
szőke tincsemet, miközben én vártam, hogy tovább mondja. –Nem tudtam, hogy még
szűz vagy. –nézett bele barnás zöld szemeimbe. Kijelentésén meg döbbentem. Ezek
szerint mi nem feküdtünk le?
-Nem. Nem feküdtünk le Ana. – támaszkodott meg könyökén.
Furcsán néztem rá. – Kimondtad hangosan. – közölte a tényt mire rögtön meg
világosultam. – De nem értem. Mi lett volna ha lefekszünk egymással?
Össze ráncoltam a szemöldökömet. Ezt most komolyan meg
kérdezte? Nem hittem a saját fülemnek. Megráztam a fejemet majd a takarót
lerántottam magamról és felkeltem az ágyból. Idegesen fordultam vissza hozzá.
-Hogy mi lett volna? – kérdeztem karba tett kézzel – Cody,
rémlik, hogy mi csak barátok vagyunk. Tudom, hogy már előtte is csókolóztunk jó
párszor, de sosem beszéltünk róla. Soha nem beszéltük meg, hogy akkor most mi
lesz. Mindig csak tovább léptünk és meg történtnek nyilvánítottuk. Nem értem,
hogy a tegnap esti miért volt más. – feldúlt voltam, hirtelen azzal jön, hogy
beszéljük meg a témát, de én ezt is csak egy sima csóknak gondolom amiben
nincsen semmilyen fajta érzelem. Megtörtént, már a múlt része, felejtsük el.
Mindig is így cselekedtünk.
-Mert az este nem voltunk részegek. – tiltakozott és
felkelve az ágyból elém sétált.
-Igaz, nem voltunk berúgva csak mind a ketten ki voltunk
borulva, mert olyan témáról beszéltünk ami mind a kettőnkre érzékenyen hat. Ezt
te is nagyon jól tudod. – mutattam rá és kisétáltam a szobából. Nem néztem
hátra, hisz tudtam követi az utamat. Táskámat felkaptam a kanapéról és a csörgő
telefonomat kihúztam belőle. A szám ismeretlen volt, de felvettem.
-Haló, tessék. – emeltem a fülemhez.
-És már megint itt tartunk ennél a… - leintettem, hogy
maradjon csöndben így félbe hagyta a mondani valóját.
-Jó napot! Mattias Klum vagyok. Moana Scherzingert keresem.
– szólt bele egy mély, férfi hang.
-Igen, én vagyok az. Miben segíthetek? – vágódtam le az
egyik fotelbe.
-Lenne egy ajánlatom Ön számára. A Klum vállalatnál. Láttam
az ön fotóit az egyetemen és szeretnék magával beszélni. Van egy szabad helyünk
és én úgy gondolom tökéletes lenne maga számára. Érdekelné ez az állás?
-Igen! Nagyon is érdekelne. – vágtam rá egyből.
-Ezt örömmel hallom. – hangján észre vehető volt, hogy
mosolygott – Be tudna ma jönni az irodámba egy óra múlva?
-Igen, természetesen!
-Rendben! Akkor egy óra múlva várom. Viszonthallásra.
-Viszonthallásra. – mondtam még gyorsan majd megszakítottam
a hívást. Örömömben mosolyogtam. A Klum vállalat egy hatalmas cég akik a
sztárok életével foglalkozik. Nagyon sok képet készítenek hírességekről
különféle magazinoknak, újságoknak. De leg inkább a sztárok kis titkait hozzák
nyilvánosságra és buktatják le őket a nagy közönség előtt.
-Ki volt az? – szólalt meg egy hang mögülem.
-Mattias Klum. – fordultam felé.
-A Klum vállalat vezetője? –vonta fel a szemöldökét mire
bólintottam –Mit akart?
-Állást ajánlott, amit valószínűleg el fogadok mivel le
vagyok égve és nem akarok a nyakadon lógni sokáig. Egy óra múlva az irodájába
kell mennem, megbeszélésre.
-Értem. Nem lógsz a nyakamon egyébként. Legalább sűrűbben
látjuk egymást. – mosolyodott el.
-Na igen, az már biztos. – motyogtam .
-Micsoda? – kapta felém a fejét a konyhából, mert időközben
már eljutott odáig is. Ez kész csoda.
-Nem lényeg. – legyintettem –Megyek rendbe szedem magam a
megbeszélésre. – mutattam a fürdőszoba felé.
